Az Őrség története
"Eőrségnek Tartománya fekszik az Országhnak Napnyugoti Szélén I.N. Vas Vármegyének Déli részében, dél felől közel a' Vandalusok, Napnyugot felől pedig a' Stáerek szomszédságában, .... . Nap keletről határos I.N. Zala Vármegyével, ...." írja Nemes-Népi Zakál György 1818- ban az Őrségről. Valamikor járatlan rengeteg volt ez a folyók formálta dombvidék, az országot védelmező gyepüvonal fontos szakasza.
A szeres települések kialakulásában nagy jelentősége volt a védelmi szempontoknak, amelyet nagy gonddal szerveztek meg az Árpád-házi királyok. IV. Henrik 1051. évi támadása után besenyőket és székelyeket telepítettek ide, hogy a magyar őslakossággal együtt védjék a határt az erdővidéken. Az itt lakók a XVII. század végéig szabad királyi őrállók voltak, s a király után legfőbb elöljárójuk az őrkapitány, aki 12 választott esküdttel együtt látta el a megyétől független közigazgatási és bírói teendőket.
Az őrségi falvak lakói kultúrájukban színes keleti hagyományt, nyelvükben ódon ízeket, népművészetükben igen sok székely vonást őriznek. Az őrség falvai a Zala folyó forrásvidékén (Szala-patak) és a Kerka középső völgyszakaszán helyezkednek el. A patakvölgyre tekintő domboldalakon egymástól távol sorakoznak a pár házból álló települési egységek, a szerek. A századforduló előtt az Őrséget javarészt bükkerdők borították.
A kizsákmányoló erdőgazdálkodás eredményeként az 1900-as évek elején eltűntek a legendás öreg bükkfák, és helyükön a könnyen növő erdei fenyő annyira előretört, hogy az Őrséget azóta csúfolódva már Gyantásországnak is nevezik. 1978. óta tájvédelmi körzet a 18 községből álló történelmi Őrség, de a községeken kívül ez a védettség még több geológiai, botanikai egységgel is kibővült. A védett terület 37 911 hektár.
Részletek Nováky Gyula írásából, amely a Turisták Lapja 1937 évi 4. számában jelent meg.
Az árnyas füzesek közt kanyargó Zala, a hullámosan váltakozó dombvidék és az erdős, völgyes, vadvirágos tájkép oly lebilincselő látványt nyújt, melyen szívesen pihen meg a széphez szokott turista szem.
Akár a folyócska mentén, akár a ciklámen illatától terhes erdőkön haladunk kitűzött célunk felé, mindenütt oly bájos látkép kínálkozik, mely hamarosan feledteti velünk az Alpok lebilincselő, de gyakran komor látképét. És megvigasztalódunk! Mert ez a vadregényességet és havasi méreteket nélkülöző országrész üdítő szépségével és levegőjével csendes pihenést, szelíd örömöket nyújt.....
Ezeken végigvonulva, nemsokára elérjük az Őrség legjellegzetesebb állomását, az itteni tájszólás szerinti Szala folyó mindkét oldalán messze elhúzódó Őriszentpétert.... E 10 km-nél is hosszabban elnyúló dimbes-dombos hegyközség errefelé Vas vármegye egyik legérdekesebb jellegzetessége s vele kirándulásunk másik célpontja: a "szerek" világa. Ez a se vége, se hossza hegyközség ugyanis az etimológiailag ugyancsak tisztázatlan "szer"-eknek valóságos tömkelege és nem akad emberfia, ki az Alszeg, Felszeg, Templom, Pap, Baksa, Kovács, Galambos, Gyöngyös, Csergő, Keserű, Pityer, Siska és többi "szer"-ek elnevezésének, illetve azok eredetének kétségtelenül elfogadható magyarázatával szolgálni tudna. ......tekintsünk körül e most már keresett üdülőhelyen, mely az előbbiekhez hasonlóan virágdús domboldalak, hullámzó fenyvesek és lomberdők koszorújával övezi a Szala kanyargós folyását. Elbájolóan kedves és derűs változataiban megkapó látkép jutalmazza tekintetünket, bármerre kalandozik is a hepe-hupás területen, melynek kisebb-nagyobb magaslatai immár szelíd hullámokba vesző nyúlványai a stájer havasoknak.
Kerczáról kiindulva a kerczai és karicsai majorságokon át fordul az idevezető út a legpompásabb erdős lejtőkön keresztül s Magyarszombatfa és Gödörháza falukat érintve, néhány kilométernyi gyaloglással érjük el a honfoglaláskori alapítású Velemért. Ősrégi templomát, ezt a XIII. században épült s a XIV.-ben Aquila János radkersburgi festő által dekorált műemléket nagynevű tudósunk, néhai Rómer Flóris mentette meg az enyészettől s mai restaurált állapotában egyike legrégebbi műemlékeinknek.
Magyar turista! Ki édestestvérünk vagy a hazai föld s a természet szeretetében, - de mégiscsak a nagy hegyek, a "fenyvesekkel vadregényes tájak" világán keresztül értékeled annak szépségeit s ki talán soh'se jártad még a magyar rónát, a csonka haza üde szépségekkel mosolygó berkeit, virágos lankáit, keresd fel túráid során ezeket az ékességeket is, melyekkel oly gyönyörűen virágozta fel a költői képzelet "Isten kalapját".
